Új történet - This is life

Prológus

Sokan lenézik őket. Mások szánalommal kezelik az ilyen gyerekeket. Vannak, akik előítéletekkel közelítenek feléjük. Szeretetre vágynak, de legtöbbjük megvetést kap helyette. Hogyan lehet az előítéleteket lerombolni? Akarja-e egyáltalán bárki is, hogy máshogy gondoljanak rájuk? Miért keveri a legtöbb ember össze őket a nevelőintézetek durvább lakóival? Miért nincs meg a joguk a teljes életre? És miért keveredik bele legtöbbjük az először útjukba kerülő balhéba?

Unottan néztem ki az ablakon. Újabb gyereket hoztak és egy másikat most vittek el. Ő megkapta az esélyt a normális életre. Boldogan ült be a hatalmas családi autóba. És én? Nem kellek a kutyának sem. Az aktáim tele vannak a kisebb csínytevésektől kezdve a nagyobb balhékig, nem csoda, hogy mindenki elfordul tőlem. Tulajdonképpen már az is hihetetlen, hogy nem kerültem át valamelyik szigorú nevelő vagy javítóintézetbe. Ezt sem magamnak köszönhetem. Ha nem lenne Ann – a nevelőnők gyöngye -, aki mindig kiáll mellettem, akkor biztosan nem ülhetnék itt a szobánk párkányán. Három lánnyal osztom meg ezt a kis helyiséget. Ágyainkon, íróasztalainkon és két kisebb szekrényen kívül semmi nem fér el itt. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy szerencsém van a szobatársaimmal. Legidősebb révén – na meg a szoba első lakójaként – enyém a legjobb ágy, a legtöbb hely a szekrényben, a legjobb íróasztal és ami talán a legfontosabb: a tekintély. Nem kellett kimondanom vagy éreztetnem, tudták jól, hogy mik a jogaik. A gyermekotthonoknak is megvan a hierarchiája, akárcsak a börtönöknek. És azt hiszem, én ennek a hierarchiának a csúcsán helyezkedek el. Soha nem akartam, hogy féljenek tőlem, és remegve omoljanak le a lábaim előtt. Én azt akartam, hogy megkapjam azt, amit máshol nem: a szeretetet és a tiszteletet. Hogy az, amit mondok, ne csak csukott fülekre leljen, hogy az, amit teszek maradandó legyen. Nem mondom azt, hogy kis angyal lennék. De soha nem bántottam azt, aki nem érdemelte meg. Igen, megvan bennem a bosszúvágy. Igen, az otthon legnagyobb balhéiban az elsők között említenek. De miért élnék másképp, ha ez tesz boldoggá? Ne értsetek félre, nem egy elvakult bűnözőjelölttel álltok szemben. Csak egy lánnyal, aki kiáll az igazáért. Aki megvédi azokat, akik erre rászorulnak. Aki szemrebbenés nélkül szembeszáll Vele.

Díj :)

Sziasztok! :)

Kaptam 1-1 díjat

Alicia-tól („A legtehetségesebb Novellaírónak”)

Kitty-től („A legtehetségesebb író”)

és Strawberry-től. ♥♥

Nagyon köszönöm Nektek! ♥♥♥♥

1. Tedd ki ezt a díjat a blogodra, és küldd tovább 4 embernek!
2. Kérdezz valamit tőlük!
3. Mondj magadról 4 dolgot! 

Pár dolog magamról

-          imádok vezetni, de sajnos mivel ritkán járok haza, nincs túl sok lehetőségem

-          nagy álmom eljutni Finnországba- tanultam is finnül egy ideig

-          belekezdtem ősszel a német nyelv elsajátításába, de időhiány miatt sajnos háttérbe szorult (pedig nagy álmom beszélni ezt a nyelvet)

-          utálok mosogatni

-          imádom a gyerekeket (pár éve még hallani sem akartam arról, hogy gyerek kerüljön a közelembe), a gyermeki őszinteség magával ragadott

-          szemüveges vagyok, de nehezen tűröm meg magamon, úgyhogy 2 , 5 éve kontaktlencsét hordok

-          nagyon szeretek rajzolni, sokszor, ha tehetném, napokig csak rajzolnék és festenék 

-          egyre jobban visszavágyom a középsuliba :D (pedig nagy álmom vált valóra azzal, hogy felvettek oda, ahova menni akartam)

Strawberry kérdése:

Mikor tudsz a legjobban írni? Vagy mikor szeretsz a legjobban írni? :)

Nagyon jó kérdés.:D Azt tudom, hogy akkor nem, amikor rákészülök. Nekem egyszerűen az nem megy, hogy elhatározom, hogy most pedig írni fogok, és írok. Az a gond, hogy lehetetlen helyeken jön az ihlet, és egyszerűen nem hagy nyugodni. És azért ez egy előadáson, amin minden egyes szó egymásra épül elég idegesítő. És persze, mire hazaérek, nem jut eszembe belőle szinte semmi. :D De imádom például, ha jó idő van, és kiülhetek írni. Olyankor ezer meg ezer ötlet jön. Na meg persze, amikor tanulnom kéne… Nem gondoltam, amikor belekezdtem ősszel az írásba, hogy suli mellett ennyire nehéz lesz. Vagy inkább, hogy emellett ennyire nehéz a suli. :D 

Kérdésem: Mi számodra az "álom munka"?

Nem tudom, hogy ér-e visszaadni, de mivel elég kevés blog van, amit olvasok -viszont azokat imádom- muszáj leszek ;). Egyáltalán nem haragszom meg, ha nem teszitek ki, és nem válaszoltok a kérdésemre sem, nem akarom, hogy a blogotok a sorozatos díjakkal teljen meg, de én Nektek adnám. ♥ Szóval ez inkább csak formalitás, hogy az összes pontot kipipáljam. :D

Akiknek én adnám:

Strawberry

Alicia

Kitty

Anitabill