This is life - 1. rész

1.

 I don’t wanna leave this place

A lábamat rángatva tanulmányoztam az iroda annyira ismert berendezési tárgyait. Megint ott voltam, ami újabb bejegyzést eredményezett az aktámban. Ez pedig azt jelenti, hogy még kisebb esélyem van arra, hogy azelőtt kikerüljek innen, mielőtt kicsinálnánk egymást. Ann a kezét térdemre helyezve próbált lenyugvásra bírni. Rezzenéstelen arccal néztem rá.

A múlt álmai - 20. rész

Huszadik rész

Kimberly másnap reggel még kedvetlenebbül kelt, mint amire számított. Kérdések ezrei cikáztak a fejében. Jól esett neki, hogy Bill megnyugtatta, hogy rájuk mindig számíthat, de még ez sem dobta fel. Ezt mindig is tudta, mégis sokszor egyedül érezte magát. Annyira belefáradt abba, hogy mindig úgy tesz, mint, akinek semmi gondja nincs... Mindaz, amit elnyomott magában, kezdett a felszínre törni.

Túléltem! :)

Sziasztok!

Jelentem, túléltem a vizsgaidőszakot, igaz, úgy érzem magam, mint egy háborús veterán, de sikerült. Bár már ideje volt, kicsit kezdtem belefáradni a reggel 7-től hajnalig tartó tanulásba. Tervezek részt hozni a következő pár napban, de még nem igazán sikerült kialudnom magam, ráadásul amikor "költöztem" haza, egy órával tovább aludtam, így 20 percem volt bepakolni. De szerencsére eddig nem tűnt fel, hogy bármit is ott felejtettem volna a lakásban. Na mindegy, sok a duma, ami valószínűleg senkit nem érdekel. Lassan eljutok odáig, hogy bepótoljam a látogatott történetek elolvasását, úgyhogy kezdek visszakerülni az "életbe". Számítsatok lassan a kommentjeimre a blogjaitokon. ;)
Na meg persze a részre is az enyémen! :)
Bevallom, egy picit félek, hogy ezzel a hosszú szünettel feledésbe merült a történetem, de azért remélem lassan visszatér az élet a blogomba :)

Legyetek jók! :)