A múlt álmai - 6.rész

Sziasztok!

Végre kész van a 6. rész is.

Jó olvasást! :)

Hatodik rész

- Kim,- sóhajtott a férfi - ezt tegnap megbeszéltük. Honvágyunk volt, ennyi. - vont vállat.

- Tom! Csak ezt ne!- nézett rá könyörgőn Kimberly. – Csak ne akarj hülyének nézni, oké? Ismerlek, ezt ne felejtsd el! Szóval? Mi az igazi ok? – mélyen fúrta smaragdzöld íriszeit Tom mogyoróbarna szemeibe, hátha ki tud belőlük olvasni valamit. De csak a megdöbbenést látta kemény hangja hallatán. A férfi egy darabig állta a tekintetét, majd egy hatalmas sóhaj közepette leült az ágyra.

Never say never - 1. rész

Sziasztok!

Volt egy kis időm, úgyhogy előállok a "Never say never" első részével. :) Várom a véleményeket! :)

Első rész

Éppen, hogy beléptem az osztályba elrepült előttem egy alufólia golyó. Ösztönösen abba az irányba néztem, ahonnan a tárgy érkezett. Tisztában voltam vele, hogy én voltam a célpont, így győztes mosoly ült az arcomra, amikor a lábam előtt ért földet.

- Gondolhattam volna, hogy csakis ezek a balfékek lehettek. - néztem a barátnőmre Vic-re, miközben kecsesen átléptem az ezüst, nem éppen kis méretű galacsint.

A múlt álmai - 5. rész

Sziasztok!

Meghoztam "A múlt álmai" 5. részét.

Ötödik rész

Reggel Kimberly-ben egy mosoly kíséretében tudatosult, hogy nem csak álmodta barátja érkezését. Örült Tomnak. Nagyon örült. Végre érezte, hogy van kiért felkelnie. Boldogan fejtette le magáról a férfi oltalmazó kezeit. Mint minden reggelt - amikor nem aludt el és nem keverte magát irtó nagy késésbe – ezt is futással kezdte. Imádott futni. Ilyenkor tudta leginkább kiszellőztetni a fejét. Csöndben nyitott be lakásába, és szinte osonva vette a fürdőszoba felé az irányt.

Új történet - Never say never

Sziasztok!

Ha van rá igény, belekezdek egy új történetbe. :)
Egy kis ízelítő:

…- Anya, anya! Meséld el, hogyan találkoztál apuval!

- Szerelem volt első látásra?- ültek le mellém 8 éves ikerlányaim. Hirtelen azt sem tudtam, mit mondjak, annyira meglepődtem ezeken a kérdéseken. Tudtam, hogy egyszer el fog ez az idő jönni, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar. Mit válaszoljak? Mondjam el az egészet? De hát annyi emlékem van, és nem mind jó… Mire kiszűröm belőle a csodás, rózsaszín felhőbe burkolózó lényeget, biztosan elalszanak és megszülöm a kisfiunkat is. Emily és Kate hihetetlenül büszkék voltak az apukájukra. Hiszen melyik gyerek ne lenne büszke az apukájára, aki egy menő bandával járja a világot? Még ha keveset is találkoztak, hatalmas volt a harmónia köztük. Igaz, hogy igyekezett minél több időt velünk tölteni, de a munka az munka. És én ezt nagyon jól tudtam, amikor összeházasodtam vele. Talán felelőtlenség volt a gyerekvállalás. Még, ha nem is terveztük be, eszünkbe sem jutott, hogy ne tartsuk meg őket. Pedig csak 22 éves voltam, ő meg 23. Egy 23 éves sztárnak szültem gyerekeket. De nem bánom. És ő sem. Ennek így kellett történnie. És most itt ültem két gyönyörű barna hajú kislány között, és elöntöttek a múlt képei. Meséltem, meséltem és meséltem. Sok mindent nem mondtam el, nagyon sok dolgon szépítettem, de a lényeg megmaradt: az apukájuk - és persze ők - jelentik nekem az egész világot. Majd miután elregéltem nekik, amit úgy döntöttem, hogy 8 évesen tudhatnak, ágyba dugtam őket. Kétes érzések között ültem le a kandalló elé egy csésze forró teával, és hagytam, hogy az emlékek utat törjenek maguknak...

A múlt álmai - 4. rész

Negyedik rész

Tom türelmetlenül toporgott a liftben. Alig várta, hogy újra lássa Kimberlyt majd’ fél év után. Hatalmas mosollyal az arcán közelített a barna ajtó felé, és még nagyobb mosoly ült az arcára, ahogy a „Wow, nice underwear!” feliratú lábtörlőre lépett.

- Szia!- állt meg a keze a csengő felé félúton. Arcáról pillanatok alatt lehervadt a mosoly, ahogy a vele szemben álló lány arcát fürkészte.

A múlt álmai - 3. rész

Harmadik rész

10 nap. Ennyi telt el azóta, amióta Ben kilépett Kimberly ajtaján. Ezalatt az idő alatt tudatosult a lányban, hogy mennyire fásult. Kezdett visszaesni a magányába. Abba a magányba, amit eddig tanulással el tudott fedni. De már ez sem segített. Újra elindult a lejtőn, amin annak idején Ben és a legjobb barátai állították meg. Ők voltak azok, akik ki tudták őt zökkenteni, akik miatt azt érezte, hogy érdemes felkelni, érdemes küzdeni, akik elfeledtették vele – hacsak rövid időre is – a gondjait. Akkor úgy döntött, nem fog a történtekre gondolni. Nem tudott szembenézni velük, igyekezett lekötni magát. Álarcot öltött és falat emelt maga köré.  De most…