Prológus
Sokan lenézik őket.
Mások szánalommal kezelik az ilyen gyerekeket. Vannak, akik előítéletekkel
közelítenek feléjük. Szeretetre vágynak, de legtöbbjük megvetést kap helyette. Hogyan
lehet az előítéleteket lerombolni? Akarja-e egyáltalán bárki is, hogy máshogy gondoljanak
rájuk? Miért keveri a legtöbb ember össze őket a nevelőintézetek durvább
lakóival? Miért nincs meg a joguk a teljes életre? És miért keveredik bele
legtöbbjük az először útjukba kerülő balhéba?
Unottan néztem ki az ablakon. Újabb gyereket hoztak és egy
másikat most vittek el. Ő megkapta az esélyt a normális életre. Boldogan ült be
a hatalmas családi autóba. És én? Nem kellek a kutyának sem. Az aktáim tele
vannak a kisebb csínytevésektől kezdve a nagyobb balhékig, nem csoda, hogy
mindenki elfordul tőlem. Tulajdonképpen már az is hihetetlen, hogy nem kerültem
át valamelyik szigorú nevelő vagy javítóintézetbe. Ezt sem magamnak
köszönhetem. Ha nem lenne Ann – a nevelőnők gyöngye -, aki mindig kiáll
mellettem, akkor biztosan nem ülhetnék itt a szobánk párkányán. Három lánnyal osztom
meg ezt a kis helyiséget. Ágyainkon, íróasztalainkon és két kisebb szekrényen
kívül semmi nem fér el itt. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy szerencsém
van a szobatársaimmal. Legidősebb révén – na meg a szoba első lakójaként –
enyém a legjobb ágy, a legtöbb hely a szekrényben, a legjobb íróasztal és ami
talán a legfontosabb: a tekintély. Nem kellett kimondanom vagy éreztetnem,
tudták jól, hogy mik a jogaik. A gyermekotthonoknak is megvan a hierarchiája,
akárcsak a börtönöknek. És azt hiszem, én ennek a hierarchiának a csúcsán
helyezkedek el. Soha nem akartam, hogy féljenek tőlem, és remegve omoljanak le
a lábaim előtt. Én azt akartam, hogy megkapjam azt, amit máshol nem: a szeretetet
és a tiszteletet. Hogy az, amit mondok, ne csak csukott fülekre leljen, hogy
az, amit teszek maradandó legyen. Nem mondom azt, hogy kis angyal lennék. De
soha nem bántottam azt, aki nem érdemelte meg. Igen, megvan bennem a
bosszúvágy. Igen, az otthon legnagyobb balhéiban az elsők között említenek. De
miért élnék másképp, ha ez tesz boldoggá? Ne értsetek félre, nem egy elvakult
bűnözőjelölttel álltok szemben. Csak egy lánnyal, aki kiáll az igazáért. Aki megvédi
azokat, akik erre rászorulnak. Aki szemrebbenés nélkül szembeszáll Vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése