A múlt álmai - 14. rész

Tizennegyedik rész

Kimberly egész józan volt még, mikor bevágódtak a David által bérelt limuzinba. Megbeszélték, hogy melyik club-bal kezdik az estét. Rég bulizott egy hatalmasat, úgyhogy rengeteg ötletet vetett fel, hogy hova menjenek be mindenképpen. Még fel sem fogta igazán, hogy újra a banda tagja. Milyen régóta vágyott erre, és most megtörtént!

- Csak annyira legyetek részegek, hogy ne kotyogjatok el semmit! – fektette le a szabályokat David. – Ez még baromira nagy titok! – nézett végig a csapaton, majd látva a rosszalló pillantásokat, felemelte a poharát! – Kimberlyre!

Mire a második helyszínre értek, már a részegség első lépcsőit taposták.. A többiek is azzal a felfogással indultak el, hogy mindent másnapra tesznek, és most csak a szórakozás számít. Bíztak magukban annyira, hogy még időben le tudnak állni, és nem lesznek reggel a címlapon. Olyan helyeken fordultak meg, ahol nem volt újkeletű, ha megjelent a Tokio Hotel. Kimberly volt már velük bulizni, így meg sem lepődött azon, hogy nem sokan fordultak utánuk, ahogy beléptek az ajtón. Végre egy „nyugis” éjszakának néztek elébe.

Amint beértek a srácok kedvenc helyére, megcélozták a bárpultot. Kimberly martinival a kezében ücsörgött, és figyelte a furcsán táncoló Billt, – aki valószínűleg újra teljes extázisban fogja mesélni, hogyan mozgott a parketten -, a szőke cicababát fűzögető Georgot – aki néhány percen belül tuti eltűnik a csajt húzva maga után –, a Daviddal önfeledten nevető Gustavot – akik pár nő gyűrűjében sztorizgattak -, és a whiskey-ét kortyolgató Tomot,- aki a falat támasztva bámulta a tömeget. Feltűnően messze voltak egymástól, mintha kerülték volna a másikat. A csók egyértelműen megváltoztatta a kapcsolatukat. Azelőtt mindig együtt maradtak, keresve egymásnak partnert – a szórakozás kedvéért- , most viszont teljesen külön, szinte a terem másik végében iszogattak. Egyedül. Talán mind a ketten a másik kezdeményezésére vártak. A lépést viszont egyikőjük sem tette meg. Kimberly nagyot kortyolt az időközben kikért, teli poharából, majd vett egy nagy levegőt. Nem tudta kiűzni a csókot a gondolataiból, és legbelül fájt ez a távolságtartás. Fogalma sem volt, hogy mi lesz ezután. Nem romolhat meg a barátságuk egy rohadt csók miatt! Nem kerülheti őt Tom a végtelenségig! A hatalmas jó kedv egy pillanat alatt szertefoszlott. Sorra kérte az újabb és újabb italokat, majd lecsúszott a bárszékről, és a hátsó ajtó felé vette az irányt egy üveg martini társaságában. Zsongott a feje a zenétől, és rosszul volt attól, ahogy Tom egy barna hajú, nagy mellű csajt ölelget. Leült a lépcsőre, és meggyújtott egy szálat az imént vásárolt cigijéből. Nem értette mi ez a reakció, hiszen semmit nem beszéltek meg. Csak egy hirtelen csók volt, ami Tom-nak valószínűleg semmit nem jelentett, és ami neki sem kéne, hogy jelentsen bármit is. Ő volt az, aki annyiszor hangoztatta, hogy nincs szüksége kapcsolatra. És ezt Tom is jól tudta. Egyik beszélgetésük során pont azt ecsetelte, hogy mennyire örül, hogy végre nem köti meg senki a kezét, azt csinálhat, amit akar. Élvezni akarta a szabadságot. Akkor miért várja azt, hogy Tom ne ezt tegye? Neki is bent kéne lennie, és valamelyik pasival táncolni, aki megkörnyékezte a pultnál. De ő hülye, az összeset elutasította. Mégis mit gondolt, hogy Tom majd az egész éjszakát vele tölti, és tapsikolva vigyorog, hogy mégis a banda tagja?! Hogy az a csók bármit is kiváltott belőle!? Úristen milyen naiv gondolatok ezek! Bármennyire is akart, nem tudott visszamenni bulizni. Egymás után szívta a cigiket miközben az üveg tartalmának eltüntetésén „fáradozott”.

- Hát itt vagy! – ült le mellé Bill. Kimberly, mintha észre sem vette volna, bámult a semmibe. Hallotta, ahogy kattan a férfi öngyújtója, de nem nézett rá. Nem vágyott társaságra, gondolta egyszer megunja a csöndben ücsörgést, és visszamegy. Érezte magán a fürkésző pillantásait, de nem reagált. – Nem úgy volt, hogy már nem cigizel? – kérdezte több percnyi néma csend után a férfi.

- Máig úgy volt. – vonta meg a vállát miközben kifújta a füstöt.

- Mi a baj? – És kezdődik. A kérdés, amire lehetetlen normális választ adni. Mondja meg, hogy a bátyja a padlóra küldte egy kibaszott csókkal?

- Nincs baj. – nézett továbbra is a távolba. Sírni nem tudott, nem is akart. Még mindig képes volt viselni az áttörhetetlen állarcot.

- Kim, nem kell ez a duma. Látom, hogy baj van. Nem lenne egyszerűbb elmondani?

- Mi lenne egyszerűbb azon, ha elmondanám a bátyádról alkotott véleményemet? – emelte tekintetét a férfire. Bill döbbenten figyelt, majd egy alig látható mosolyt eresztett meg, miközben a földet kezdte el szemlélni.

- Látod? Semmi. Csak kinevetnél, ahogy most is teszed.

- Nem nevetlek ki. Csak azon mosolyogtam, hogy… Mindegy. Értsd meg Tomot… Annyira nem egyértelmű, hogy mit akarsz, hogy próbál úgy tenni, mintha nem érdekelnéd.

- Azt hiszem, egyértelműnek tűnt, hogy visszacsókoltam. Bill, én nem várom azt, hogy a karjaimba rohanjon vagy, hogy velem akarja leélni az életét. Jesszus, erre nem vágyok! Csak, csak azt hittem…

- Mit?

- Nem tudom – sóhajtott, majd az öngyújtójáért nyúlt, és meggyújtott még egy cigit. – Olyan jó lenne azt hinni, hogy léteznek normális férfiak. És tudom jól, hogy Tom nem normális… De azt hittem a barátságunk megélt annyit, hogy egy ilyen hülye helyzetet kezelni tudjunk. Reméltem, hogy többre tart annál, hogy azzal hozza a tudtomra, hogy nem jelentett semmit ez az egész, hogy más csajt ölelget. Ne érts félre, nem zúgtam bele. Csak egyszerűen örültem volna annak, ha egyenes úton oldódik meg ez az egész.

- Beszélj vele. – állt fel a földről.

- Mégis hogyan, ha egy másik csajnak a torkában van?

- Ez mióta okoz neked gondot? – vigyorodott el Bill. Kimberly egy pillanatra elgondolkozott. Tulajdonképpen igaza van. Soha nem problémázott, ha meg kellett zavarnia őt. Nyilván azért, mert tudta, ezek az esték semmit nem jelentenek neki. Akkor most mi a gond? Ó, tényleg! Az, hogy megcsókolta és ez már nem számít normális esetnek.

- Nagyon eltűntetek. – jelent meg az ajtóban vigyorogva Tom. A nyugodt kis hely pillanatok alatt zajos és szűk lett. – Minden oké? – cikázott a tekintete öccse és Kimberly között.

Bill a lányra nézett, aki megpróbált egy mosolyt erőltetni az arcára.

- Persze. – válaszolta vidáman. – Csak kijöttünk elszívni egy… – nézett körbe – pár cigit. Milyen a buli? Hol hagytad a csajszit? – kérdezte, mintha mi sem történt volna. Nem volt kedve Tom előtt gyengének mutatni magát. Higgye csak azt, hogy őt is hidegen hagyja az egész!

- Áh, megjelent a pasija, és lekoptatott. – nevetett zavartan.

- Hmm, hát nem baj. Keressünk neked valakit! – állt fel, maga után húzva a férfit. Bill csodálkozva figyelte a színjátékot, de nem akart beleszólni. Ilyen az, ha két makacs ember egymásba habarodik.

- Mit szólsz ahhoz? – sandított Kimbery az egyik lányra.- Jó a ruhája. Bár téged az úgysem érdekel. – nevetett a férfire. – És az? – mutatott egy másik csajra. Tom értetlenül nézte a lány vadászakcióját. Hát neki tényleg nem jelentett semmit a csók? És ő még azt hitte, hogy miatta vonult el. Féltékennyé akarta tenni, azt hitte, hogy sikerült, és kiderül, hogy nem. Vagy ennyire jól színészkedik? Hiszen visszacsókolt, de még hogy! És most csajt keres neki? Sehogy sem tudta összeegyeztetni a viselkedését a teremben történtekkel. De ha ez kell neki, hát tessék! Megy, és fölszedi azt a szőkét, akit az imént ajánlgatott. Kimberly egy nagy sóhajjal nyugtázta, ahogy Tom elindult a lány felé.

- Ezt jól összehoztad! – szólalt meg egy hang a háta mögül.

- Kevin! – szorította össze a szemeit. – Te meg mit csinálsz itt? – fordult a szőke, kék szemű, szemtelenül helyes férfi felé. Semmit sem változott, a pimasz félmosoly most is ott játszott a szája sarkában.

- Bulizok – rántotta meg a vállát. – Nem akarod féltékennyé tenni? – biccentett Tom felé vigyorogva.

- Ismer téged…

- Gondolod, hogy emlékszik rám? – nevetett fel.

- Igen, azt hiszem emlékszik arra, hogy hogyan dobott ki téged a szobámból. – gondolkozott el. – Tudod, nem sok pasimmal tette ezt.

- Már akkor beléd volt zúgva. – húzta meg a vodkás üvegét. – Na, féltékennyé tesszük? -  Kimberly egy pillanatig tétovázott, majd ránézett a szőkeség fenekét markolászó Tomra, és elvigyorodott.

- Tegyük. – közelebb csúszott a férfihez, és a fülébe súgta – Csak ma és csak csók. – a férfi felnevetett és a lány combjára tette a kezét. Kimberly megborzongott. Nem az váltott ki belőle ilyen érzést, ahogy a férfi közeledett felé, hanem az, hogy ez a férfi akár Tom is lehetne. Már maga a szituáció megbotránkoztatta a rasztást, aki a nyakába csimpaszkodó csaj válla fölött figyelte az újdonsült párt. Pont annyira volt messze, hogy ne ismerje meg az időközben Kimberly nyakát csókolgató pasit. Hirtelen elkapta a tekintetét és a szőkeség ajkát kezdte el tépni, mikor Kim rápillantott. Gyerekes, szánalomra méltó harcot folytattak egymással. Kimberly-nek elég volt néznie, ahogy Tom szinte a tömeg közepén letépné a ruhát partneréről, ahhoz, hogy ő is nekiessen Kevinnek. Megfogta a férfi kezét és egy eldugott, de Tomékhoz közel eső boxhoz húzta. Beleült az ölébe és kihívóan szemeibe nézve végigsimított a mellkasán. A férfi követte ujjaival gerincének vonalát, majd mindkét kezével a fenekébe markolt. Jól játszották a szerepüket, túl jól. Kimberly összes cselekedetéből az érthetetlen düh áradt.

*

Egy ismerős illat járta át az orrát. Kinyitotta a szemét, és sűrű pislogások közepette azonosította, hogy kinek a karjaiban van. Tom mosolygott vissza rá. Körbenézett. Éppen a lakásának ajtajában álltak, és Tom próbálgatta a kulcsokat a zárba. Igyekezett összetenni a képet. Hogyan került ő vissza Tomhoz? Hova tűnt Kevin?

- Most – gondolkozott el – most mi van? – nézett zavartan Tomra.

- Most az van, hogy nem tudom kinyitni az ajtót.

- Hol van Kevin? – nézett körbe a férfit keresve.

- Nem értem – nyitotta ki az ajtót, majd rúgta be a lábával – hogy hogyan kerültél össze megint vele. – tette le a kanapéra a lányt, majd levette a cipőit.

- Tom, én is le tudom venni. – mordult rá, de azért csak hagyta, hogy befejezze, amit elkezdett.

- Nem tanultál belőle?

- Csak szórakoztam egy kicsit. Miért fáj ez neked?

- Szórakozzál, csak ne vele! Tudod jól, hogy milyen.

- Én sem oktatlak ki, hogy kivel ne legyél. – nézett rá szúrósan.

- Most nem rólam van szó. Én férfi vagyok, te nő.

- Ha ezt nem mondod, rá sem jöttem volna.

- Mi bajod van velem?

- Semmi Tom. – tovább szuggerálta a lányt. – Minden.

- Mi minden? – értetlenkedett.

- Semmi.

- Jesszus Kim, ez elég bizarr így, nem gondolod?

- Mit keresel itt?

- Hazahoztalak, mielőtt hülyeséget csinálsz, és meg kellene bánnod. – Na, nem mintha Tom közelében nem csinálhatna hülyeséget… Sokkal nagyobb veszélyt jelentett, mint bárki más.

- Felnőtt nő vagyok, el tudom dönteni, hogy kivel fekszem le és kivel nem!

- Igen, és ezzel újra összefeküdtél volna? – Nem! Persze, hogy nem! De ezt neki nem kellett tudnia.

- Talán. – vonta meg a vállát. - Kevin jó pasi.

- Jó pasi... – gúnyolódott. – Ezt a jó pasit azt hiszem én dobtam ki nálatok… És most csak úgy megdugatnád magad vele?

- Fogd be! – kiáltott rá a férfire. – Semmi jogod számon kérni rajtam bármit is!

- De igen! Mert én… - hallgatott el.

- Mert te?

- A legjobb barátod vagyok az istenért! És nem fogom hagyni, hogy ez a barom újra a közeledbe kerüljön! Felelősséggel tartozom érted!

- Kinek? Az apámnak? A bátyámnak? Nem kell már bizonyítanod senkinek!

- Kim, ennek így semmi értelme nincsen. - sóhajtott egy hatalmasat.

- Miért, minek van? Ha nem oktatsz ki, nem tartanánk itt!

- Nem, itt nem. Te Kevin ágyában lennél…

- A te ágyadban meg az a bűnronda cica lenne. Igazad van, sokkal jobb vagy nálam. Esetleg annyival, hogy én nem önszántamból hagytam ott Kevint, te viszont a csajt igen. Húha, tapsoljuk meg Tom Kaulitz-ot! Nem kellett volna venned a fáradtságot! – Tom inkább nem szólt semmit. Alapjában véve nyugodt természetű volt, de pár ember hamar ki tudta hozni a sodrából. És Kimberly közöttük volt. Ritkán vitatkoztak, de akkor nem kímélték egymást. Most viszont inkább legyintett egyet, majd kiment a konyhába.

- Itt hagysz? Inkább elmenekülsz egy szó nélkül?

- Mit mondjak Kim? – tért vissza egy pohár vízzel. - Akármennyire is azt várod, nincs igazad! – nyújtotta oda a lánynak.

- Kend a hajadra a vizedet!- állt fel.

- Tényleg nem értem mi bajod van velem, de kurvára nem ezt érdemlem! Meg kéne köszönnöd, hogy elhoztalak, amíg nem volt késő! De te mit csinálsz? Tök lényegtelen szarságokat vágsz a fejemhez! – Kimberly szembefordult a férfivel. Szikrázó szemekkel nézett a dühtől forró barna szempárba. Mellkasuk hevesen emelkedett és süllyedt. Szótlanul figyelték egymást, miközben a feszültség sűrű ködként terült el közöttük.